Van egy kiskutyám. Egy szőrgombóc, aki minden reggel boldogan ugrik fel az ágyamra, és már azzal, hogy rám néz, tudatja: itt vagyok, élek, szeretlek. Megtanultam a testbeszédét, tudom, mikor éhes, mikor fél, mikor boldog – és azt is tudom, hogy mitől lesz egészséges.
Az évek során rájöttem, hogy az állateledel választása sokkal több, mint egyszerű etetés. Egyre inkább olyan tápokat keresek, amelyek nemcsak jóllakatják, hanem vitaminokat, ásványi anyagokat és gyógynövényeket is tartalmaznak. Fontos számomra, hogy a kiskutyám ne csak jól érezze magát, hanem a csontjai, ízületei, és az idegrendszere is egészségesen fejlődjön.
Aztán egyik nap elgondolkodtam: miért van az, hogy a kutyám idegrendszerére jobban odafigyelek, mint a sajátoméra?
Mit adok a kutyámnak, amit magamnak nem?
A bolti polcok között keresgélve mindig megnézem, mi van a tápokban. Ha azt látom, hogy van benne lazacolaj – szuper! Hiszen az tele van omega-3 zsírsavakkal, amelyek segítenek a kutya agyának és idegrendszerének fejlődésében. Ha azt olvasom, hogy tartalmaz gyógynövényeket, mint például kamilla, citromfű vagy kurkuma – azonnal bekerül a kosárba. Tudom, ezek nyugtató hatásúak, segítenek a stresszkezelésben, és támogatják az idegrendszer egészségét.
Még a vitaminokat is figyelem. Legyen benne D-vitamin a csontjaiért, B-vitamin a szőréért, és magnézium az izomzatáért. Mindezt örömmel megadom neki – de közben magamra már nem figyelek ennyire.
A kutyám idegrendszere fontos… de mi van az enyémmel?
Mi emberek gyakran úgy vagyunk vele: majd holnap jobban alszom, majd jövő héttől kevesebb stressz ér, majd… majd… És ez a „majd” könnyen évekké nyúlhat.
A stressz, a kevés alvás, az ülőmunka, a telefon képernyője előtt töltött órák mind lassan, szinte észrevétlenül rombolják az idegrendszerünket. Nehezebben koncentrálunk, feledékenyebbek vagyunk, ingerlékenyebbek. A modern életvitel nem kíméli az idegrendszert – és a kutyámmal ellentétben én nem kapok naponta B-vitaminokat, sem természetes nyugtató gyógynövényeket.
Pedig nekem is szükségem lenne rá. Ahogy minden embernek.
Ideje, hogy saját idegrendszerem egészségére is figyeljek
Az első lépés a felismerés volt: igen, gondoskodom a kutyámról, de elhanyagolom magamat. A második lépés a megoldás keresése volt. Így találtam rá a süngombára, egy különleges gyógygombára, amelyet már régóta használnak az ázsiai orvoslásban, és ma egyre többen ismerik el idehaza is.
A süngomba – más néven oroszlánsörény gomba – egyedülálló módon támogatja az idegrendszer egészségét. Kutatások szerint serkenti az idegnövekedési faktor (NGF) termelődését, ami segít az idegsejtek regenerációjában és védelmében. Aki stresszes, sokat felejt, nehezen koncentrál vagy épp szorong – annak ez a gomba valódi kincs lehet.
Mióta rendszeresen fogyasztok süngomba tartalmú étrend-kiegészítőt, úgy érzem, az elmém frissebb, a koncentrációm élesebb, és a napi stressz is kevésbé ragad magával. Mintha újra tudnék lélegezni – nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is.
Amit a kutyánktól tanulhatunk: törődjünk magunkkal is
A kutyámat szeretem. Gondoskodom róla, figyelek az étrendjére, a játékaira, az alvására. Mert tudom, hogy minden, amit neki adok – visszatér. Boldogság formájában, hűségben, ragaszkodásban.
De nem szabad elfelejtenem, hogy én is vagyok valaki. Nekem is van testem, agyam, lelkem – és a saját idegrendszer egészsége éppen olyan fontos, mint a kutyámé.
Az a felismerés, hogy jobban törődtem a kutyámmal, mint saját magammal, először kellemetlen volt. De most már inkább motiváló. Arra késztetett, hogy változtassak. Hogy figyeljek magamra is. Ne csak arra, mit eszem, hanem arra is, hogyan érzem magam mentálisan. Ne csak pihenjek, hanem tudatosan regenerálódjak. És ne csak vitamint adjak a kutyámnak, hanem magamnak is.
Az idegrendszer egészsége: közös ügy, embernek és állatnak
Legyen szó egy szőrgombócról, aki minden reggel az arcomat nyalogatja, vagy rólam, aki reggel kávéval és e-mailekkel kezdi a napot – az idegrendszer egészsége mindkettőnknek alapvető szükséglet. Csak az állatok nem tudják elmondani, mikor fáradnak el mentálisan – és mi emberek pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a saját működésünk is törődést igényel.
Ma már tudom: ha adok magamnak időt, odafigyelést, és olyan természetes támogatást, mint amilyen a süngomba, akkor nemcsak a kutyám lesz boldog és kiegyensúlyozott, hanem én is.
A legjobb barátom egy négylábú. És ő tanított meg arra, hogy az idegrendszer egészsége nem valami luxus vagy távoli cél – hanem mindennapos figyelem kérdése. A gondoskodás nem egyirányú: önmagam felé is kell irányulnia.
Úgyhogy most már együtt figyelünk – ő a saját szimatára, én pedig az elmémre. És közösen tesszük meg az első lépéseket egy egészségesebb, nyugodtabb élet felé.
