Kutyafürdetés után derült ki, miért állt le kétszer is a pincénk átemelője

Nyolc éve élünk együtt három kutyával, és a táp azóta nem élelmiszer nálunk, hanem logisztika. Havonta kétszer hozok nagy zsákokat, és megtanultam, hogy nem mindegy, hova teszem őket. A garázsban nyáron túl meleg lesz, a kamrában elfogy a hely, a padláson pedig egyszer megtalálták az egerek, ami után két napig takarítottam. Azóta a hűvös alsó szinten tárolom, zárható műanyag hordókban, dátumozott ragasztócsíkkal a tetején.

Aki több kutyát tart, tudja, hogy az etetés a könnyebbik fele. A nehezebbik a mosás. Két hosszú szőrű kutyánk van, és tavasszal meg ősszel olyan mennyiségű aljszőrt eresztenek, hogy a fürdetés után a lefolyóban látszik a nyoma. Emiatt csináltattunk annak idején az alsó szinten egy kutyamosdatót, hogy ne a fürdőszobában folyjon szét minden. Jó ötletnek tűnt, és három évig nem is volt vele gond.

Aztán jött egy tavasz, amikor kétszer is leállt a rendszer, és attól kezdve egészen mást kellett megtanulnom.

Itt jön majd képbe a szivattyubolt.hu, ugyanis a házzal kapcsolatban volt bőven átgondolásra váró dolog. De kezdjük az elején. Az alsó szint a csatorna szintje alatt van, ezért ott egy szennyvízszivattyú viszi fel a vizet a gerincvezetékig. A gép egy éve ment rendben, aztán egy vasárnap délután, pont fürdetés után, egyszerűen elhallgatott. A szerelő kiszedte, és a lapátkerékre rátekeredve egy tömör, filcszerű szőrgubanc volt. Akkor kezdtem el utánaolvasni, és a szivattyubolt.hu vonatkozó oldalán találtam meg a magyarázatot, amit addig senki nem mondott el nekem ilyen világosan.

Miért nem bírta a gép? Mert a legtöbb szennyvízszivattyú nem szálas anyagra készült. A szál rátekeredik a lapátkerékre, a motor terhelése megnő, és a végén le is éghet. A leírás szerint van kivétel: a Tsurumi C szériája vágótárcsás mechanizmussal dolgozik, és készül belőle tiszta inox kivitel is. Nekem addig fogalmam sem volt arról, hogy létezik ilyen különbség, pedig a kutyaszőr pontosan az a szálas anyag, amiről szó van. A leírásban az is ott áll, hogy a lakossági szennyvízben akár két colos szilárd darabok is előfordulhatnak, tehát ezek a gépek eleve nem finomkodásra készültek. A szál viszont más eset: nem eldugítja a rendszert, hanem lassan feltekeredik, és hetekig semmi nem látszik belőle.

Mikor kell egyáltalán darálós gép? Nem mindig, és ez fontos. Akkor érdemes ebben gondolkodni, ha nyomás alatti csatornába kell pumpálni, ha 200 méternél nagyobb távolságra megy a szennyvíz, vagy ha 9 méternél nagyobb szintkülönbséget kell leküzdeni. A hétköznapi lakossági esetekben az emelési magasság jellemzően 1-4 méter, onnantól a gravitációs csatorna viszi tovább a vizet. Nálunk is ez a helyzet, tehát nem a teljesítménnyel volt baj.

Automata vagy kézi működés? A gépek úszókapcsolóra kötve automatikusan indulnak, de van manuális üzemmód is, amikor a kapcsolót kikerülve közvetlenül a hálózatra megy a szivattyú. Ez utóbbi túlcsordulás miatt nem ajánlott, és nálunk pont ezért nem is jött szóba. A betáp kábel jellemzően 5-10 méter, a nyomócsonk lakossági gépeknél általában 1½ colos, ipari környezetben 2 colos. Ezek apróságnak tűnnek, amíg az ember nem áll ott egy leállt géppel.

Mit csináltunk másképp? Először is másik típust választottunk, olyat, amelyik elbírja azt, ami nálunk a lefolyóba kerül. Másodszor tettünk a mosdató lefolyójába egy sűrű szőrfogó betétet, amit minden fürdetés után kiszedek, mint egy porszívóból a szűrőt. A szennyvízszivattyú beszerelését szerelőre bíztuk, ehhez nem nyúltunk hozzá. A javításról annyit érdemes tudni, hogy a partnercégük elvállalja az ilyen gépek javítását, de csak akkor, ha letakarított állapotban viszik be a boltjukba. Ezt én teljesen jogosnak tartom, aki már látott belülről egy ilyen készüléket, az érti.

A szivattyubolt.hu leírásában az árszintekről is őszintén írnak: az olcsóbb kategóriás kínai gépektől a drágább Pedrollón át a dán Grundfos és a japán Tsurumi pumpákig tart a sor. Elsőre furcsa volt ezt így kimondva látni egy webáruházban, de logikus, mert nem ugyanaz a történet a kettő.

Azóta két éve nyugalom van. A kutyák tavasszal ugyanúgy vedlenek, a hordókban ugyanúgy fogy a táp, én pedig fürdetés után kiszedem a szőrfogót, és nem gondolok többet a dologra. A szivattyubolt.hu oldalán olvasottak nélkül valószínűleg megint ugyanazt a gépet vettem volna meg, és megint elment volna egy vasárnap délután.